Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
IV. Színészek és nézők
í maradnak ott azért sem, hogy fütyüljenek. Egyszerűen - eltávoznak. És amikor egy menedzser, egy New York-i premier harmadik felvonása előtt végigpillantva a nézőtéren, azt látja, hogy sok szék gazdátlan maradt, akkor tisztában van vele, hogy bukott darabot vásárolt be magának. Meggondolatlanság volna, ha a más országokkal valé kedvezőtlen összehasonlítás alapján ócsárolni kezdeném az angol közönség magatartását általában; ez nincs is szándékomban. A közönség más és más minden országban, csak úgy, mint ahogy más és más minden színházi estén.és noha időnként határtalanul élveztem a fogadtatást, amelyben a kontinens nézői részesítettek és tudtam, hogy az ováció sokkal erősebb, mint amilyenre az angol közönség hajlamos, viszont nem feledkezhetünk meg arról, hogy mi angolok is hangosabban szoktuk megtapsolni a külföldi szinészeket. Mindazonáltal tagadhatatlanul kellemes dolog a szó szoros értelmében talpra állítani egy egész házat, vagyis felkelteni a nézőkben a vágyat, hogy helyükről felállva mutassák meg,mennyire élvezték az előadást /mint ahogy kellemes az is, ha előadás után, amikor egy közeli kávéházban vagy vendéglőben felfedeznek bennünket, ismét megtapsolnak/. Márpedig Angliában időnként észrevettem, hogy a vakmerőt, aki felállva merészkedik tapsolni, általában harsány "beülni!" kiáltásokkal üdvözlik. Nagyon kevés angol férfi vagy nő meri elismerése Jeléül rászánni magát egy hangos "bravó"-ra! ügy látszik, ez idegen vérmérsékletünktől és talán Jellemző tény, hogy a "bravó"-ra vagy az "encore"-ra /franciául a. m. "újra", "hogy volt" - a ford./ nincs is eredeti angol szavunk. És amikor végre egyszer élünk ezekkel az idegen szavakkal, hát mintha fulladoznánk tőlük, én, ami engem illet, ha őszinte ingert érzek rá, haanálom őket, mert tudom,micsoda öröm az előadó színésznek, ha csak egyetlen ilyen kiáltást is hall; de a tapintat ez esetben is lényeges eleme a szenvedélynek. Ha a darab megbukik, a magányos bajnok vagy baljós hollónak tűnik, vagy a vállalkozás csendeBtáreának, "Soha már!"'1'0* avagy "Oda a dohány!" Min-10. Utalás Edgar Poe A holló cimü versének refrénjére.- 91 -
