Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
IV. Színészek és nézők
- 88 -Nem kevesen, tudom biztosan, olyan árzéssel jönnek, mintha tudatosan vállalnának valamiféle önsanyargatást. Ahogy azt egy este, valamelyik tragédia után, egy ur megjegyezte: "Mostanság, úgy látszik, már minden nyavalyás darab három óránál tovább tart." Aztán sokan vannak - és közülük jó néhányat soha többé nem látunk viszont -, akik talán érzik, hogy most valamiféle kötelességnek tesznek eleget, de a legcsekélyebb sejtelmük sincs arról, hogy mire számíthatnak. Néha csak bámulni tudom Shakespeare géniuszát és rendező és színészek egyesült művészetét, amiért képesek elérni, hogy az ilyen nézők csendben maradjanak - sőt, netán még meg is legyenek elégedve. Mert komolyan mondom, közülük jő néhányan oly kevéssé tudják, mi vár itt rájuk, hogy nagyon is el tudom hinni azt a kis történetet, amelyet a Sadlers’s Wells Ballet Company * néhány tagjától hallottam. Ez a társulat egy Ízben két hétig ebben a színházban lépett fel, e azután követte őket Dame Peggy Ashcroft és jómagam, a Velencei kalmárban. Nos, a Coppelia cimü balett előadása előtt két hölgy a műsorfüzetet olvasgatta és egyikük igy szól a másikhoz: "Jaj, kedvesem,rossz napot fogtunk ki. Ma nem Peggy Ashcroft és Michael Bedgrave táncol." Önök vagy jómagam persze soha nem művelnénk ilyesmit, és ez talán egyike azoknak a dolgoknak, amelyekre joggal lehetünk büszkék. A színészek szerencséjére a színházi közönség többsége általában jobban tudja - legalábbis igy reméljük -, hogy mit várhat az estétől. De számot kell vetnünk egy ténnyel: igen sok ember nemhogy rendszeresen nem jár szinházba, de egész életében sem teszi be oda a lábát. Ez talán abból ered, hogy nincs rá alkalmuk, mivel, teszem azt, valami walesi völgyben élnek és a legközelebbi nagyobb városba való kiruccanás /és ugyan hány ilyen nagyobb városban van ma ezinház?/ legfeljebb egy napos bevásárló körutat Jelent számukra és semmi 8. A Sadler’s Wells Theatre 1683-ban megnyílt, jelenlegi formájában 1879 őta fennálló, 2500 férőhelyes londoni színház. A harmincas évek végén alakult át operaházzá, amelyhez hires balett-társulat is tartozik.
