Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
III. Shakespeare és a színészek
- 61 -nagylelkűségét és talán még meghalási jelenetét, Antoniust soha nem látjuk olyan szituációban, amikor egyetlen nemes dolgot is tenne. Ha elfogadjuk szenvedélyes szerelmét Kleopatra iránt, akkor csak megzavarhat a tény, hogy "a békesség kedvéért" elfogadja Octaviát, és ha Octaviát sajnáljuk, akkor még jobban csökken becsülésünk Antonius iránt, aki, amikor még el sem vette, máris kijelenti: "Megyek Egyiptomba." Akárki játssza is Antonius, illetve Kleopatra szerepét, gondoskodjanak róla, hogy elsőrangú Enobarbusuk legyen, mert Antonius nemességét és Kleopatra varázsát Enobarbus teremti meg, legalább annyira, amennyire ezt a főszereplők a maguk részéről elérhetik. De ha Antonius nehéz szerep, mennyivel nehezebb - amint ez közismert is - Macbeth. Ez esetben is a színházba belépő közönség tele van élénken kiszínezett, de bizonytalan várakozásokkal a skót thánt, a hires gyilkost illetően; és itt is az a helyzet, hogy Macbethet mint nemest és hőst irja 1« a szöveg, ám ő az egész dráma során nem tesz semmit, ami akár nemes, akár hősies volna. Ez a szerep eztán igazán fogóé és gyötrelmes munkát jelent és nem véletlen, hogy egyetlen színész sem sajátította még ki magának, noha a feljegyzések szerint Garrick és Macready21, 22 kitünően alakították. Az előbb említettem a közönség bizonytalan és színes elképzeléseit, azt a tényt, hogy az emberek képzeletében mindezek a nagy szerepek jóval túl nőttek a szöveg határain; moat hadd fűzzem hozzá, hogy véleményem szerint ezekért az elképzelésekért a felelősség jó része a XIX. századi kritikusok 22számláját terheli. Voltak, akik azt mondták, hogy Bradley Hamletja "jobb, mint az eredeti", és igaz az is, hogy olyan emberek, akik soha Bradleyt nem olvasták, bizonyos fokig 21. Macready, William Charles /1793-1873/ hires angol tragikus színész, a Drury Lane-nek hosszú időn át igazgatója és vezető színésze, aki a kontinenst és Amerikát is bejárta nagy Shakeepeare-szerepeivel. Elsősorban mint Macbeth, Lear, Jago és IV. Henrik aratott sikereket. 22, Bradley, Andrew Cecil /1851-1935/ korában vezető tekintélyű angol Shakespeare-kutató; fő müve a Shakespearear Tragedy /1904/ című tanulmánykötet.
