Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

- 5 -Több szempontból kínálnak érdekességeket a válogatásunkban szerepló egyéb Írások la. A Harry bácsi és a Trójában nem lesz háború cimU drámákhoz fűzött rendezői jegyzetek /feedgrave ugyanis azóta megvalósította kezdeti tervét és rendezői tevékenységet is folytat/ a Sztanyiazlavszkil-rendszer gyakorlati alkalmazásának egyéni továbbfejlesztési lehetőségeit illusztrálják tanulságosan. A Shakespeare és a színészek cimü Írásnak mind általános részelt, köztük a rendkívüli műveltségről tanúskodó és igen szellemesen csoportosított színháztörténeti adatokat,mind szubjektív, vallomásszerü passzusait korunk egyik legjelesebb Shakespeare-szlnészének presztízse hitelesíti; és izgalmas, általános érvényű, uj megfogalmazású igazságokat hallunk színpad és nézőtér viszonyáról a Színészek és nézők cimü tanulmányon belül is.

A közölt tanulmányok egyben kitűnő Íráskultúráról is tanúskodnak; a bennük felhalmozott impozáns tudás- és művelt eégbeli anyag ellenére is könnyedek, színesek, csevegőek, és a szakmaival egyenértékű olvasói élményt is nyújtanak. Könyvének epilógusában Redgrave megjegyzi, ha a színész könyvet ir, "tisztában kell lennie vele: akármit is ir, ez senki véleményét nem fogja megváltoztatni színészi képességeiről, A világ szemében neki csak egy vagyona van: az, amelyről a függöny felmenetele után ezámot tud adni." Ez persze igaz, de mégis: éppen Redgrave művészi arculatához szervesen hozzátartozik ez a könyv la, mindazokkal a nézetekkel és vallomásokkal, amelyek lapjain megazólalnak. Aki elolvassa, az, ha már látta őt játszani, jobban, teljesebben megérti művészetét; ha még nem látta, úgy érzi, fel tudja idézni magában, ismeretlenül ia közel került hozzá.