Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

VI. Gondolatok Konsztantyin körül

- 129 -tisztában vele, milyen mértékben tartja szem előtt csakis önmagát,

Hajlandó vagyok hitelt adni annak a két angol művésznek - egy rendezőnek és egy színésznek -, akit kifaggattam: hogyan válik be Brecht elmélete az előadás gyakorlatában. Mindketten mesterei szakmájuknak és mindketten folyékonyan beszélnek németül. Szemmel láthatóan egyet értenek abban, hogy Brecht színészei, más társulatokhoz hasonlóan, különböző kvalitásokról tesznek bizonyságot, de közülük a legjobbak, minden jel szerint, pontosan olyanok, mint más társulatok és más országok legjobb színészei.

Akárhogy is van: Brechtnek komoly dicsőségére válik, hogy a World Theatre ezt a vitát hasznosnak Ítélte. Sok kérdésre csak akkor fogjuk majd megkapni a választ, ha kiderül, hogy negyven-ötven év múlva játsszák-e még Brecht drámáit és produkcióit Németországban - mint ahogy Sztanyiszlavszkij produkciói még a mai Oroszországban is műsoron vannak. Tán elhamarkodottan, de azt jövendölöm, hogy a darabokat minden bizonnyal játszani fogják. Azonban nézetem szerint éppen Brecht elméletéből következik, hogy a produkciók akkorra már nem állják meg a helyüket.