Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

V. Jegyzetek a rendezésről

- 109 -Az eredmény lenyűgöző volt, mert a rögtönzés csaknem minden esetben összhangban állt az alakítás mostani, megváltozott Jellegével, és ezt a verdiktet mindenki el is fogadta. Az én számomra Beatrix a következő rögtönzést választotta: mutassam meg, mit csinál Harry bácsi e második felvonás függönye után, miután egyik nővérét meggyilkolta, a másiknak pedig bebizonyította, hogy a bűnténnyel elkerülhetetlenül őt, az ártatlant fogják vádolni. Miután szelíden megjegyeztem, hogy a drámairó épp e jelenet elkerülése végett bocsátotta le a függönyt épp ebben a pillanatban, megtettem mindent, ami tőlem telt. Feltételeztem, hogy az életben maradt nővér elájult a rémületes hírektől, én pedig, magamra maradva, hangomban a "legőszintébb" kétségbeeséssel telefonálok az orvosnak és a rendőrségnek. Valaki vidáman ellent mondott elképzelésemnek, azzal érvelve, hogy Lattice, legalábbis úgy, ahogyan Beatrix Lehmann alakításában megjelenik előttünk, soha nem ájulna el. De a végsőkig kollegiális ée segítőkész Beatrix felkiáltott: "Már ugyan miért ne?"

Azon az estén az előadás húsz perccel volt rövidebb leghosszabb tartamánál és egy perccel gyorsabb, mint a bemutatón. A közönséget a darab szemmel láthatóan mindvégig lenyűgözte és sok hét óta először hallatszott néhány szájból a rekedt és megrendítő "Bravó!" kiáltás.

b/ Trójában nem lesz háború Apollo Theatre,^' 1955. junius

Az irás bevezetőjében Redgrave elmondja, hogy a produkciót voltaképp Harold Clurman, a kiváló amerikai rendező rendezte, o azonban visszatért New Yorkba, s Redgrave, aki a darabban Héktor szerepét játszotta, szükségesnek tartott egy-két javitópróbát. A próbán adott utasításait Clurman számára Írásban rögzítette; ez a feljegyzés jelent meg aztán nyomtatott formában.

4. Az Apollo Theatre 1901-ben épült, 900 férőhelyes londoni színház.