Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

III. Egy bemutató

- 90 -ra, két órakor, találkozunk." Majdnem azt mondaná: "Aludjatok gyorsan", de visszafogja magát; az emberek szeretik a tréfát, de csak a józan ész határáig.

Az utcán friss a levegő; az úttest fénylik az öntözőautók nyomában. A férfi azt érzi, úgy ellepte az éjszaka, mint a vasutast a korom. Autójának ablakai homályosak; a harmat borította motor, mielőtt beindulna, Itöp egyet az undortól.

A színház portása felkel; a váltásra érkező díszletmunkások zömükben már utón vannak; a szinpad nem soká marad árván.

Miközben ágya felé gördül, a színházi ember töprengve fohászkodik fel: "Adja az isten, hogy ez az éjszaka eredményt hozzon!..."

Visszaemlékszik az alkalomra, amikor, egy hasonló éjszaka végén, gyalog ment haza, végig a rakpartok mentén; ak-Q

kor kísérte haza utoljára Christian Bérard-t , aki a nézőtér kellős közepén, a negyedik sor magasságában, a székek között hanyatlott el, a haláltól leterltve, utolsó díszlete előtt... A Scapln furfangjai! Louis Jouvet üregéből szinte kifordult szeme, Bérard fekete halotti maszkja láttán!...

A város megkezdte látomásos tevékenységét; a színpad kalapácsütésektől visszhangzik; keresztül-kasul szelik a zslnórpadlás tói alácsüngő kötelek. A dlszletmunkások odafenn, a hidakon kapaszkodnak; mások a vllágltóhidat mossák; a függönyök hatalmas vitorlákként bomlanak kl; a színház indulásra készülő hajóhoz hasonlít.

A délelőtt rendetlen kavargásban telik. Minden holmi ömlesztett masszáinak látszik, ami abból ered, hogy kiki a ma- 9

9. Christlan-Jacques Bérard /1902-1949/ kiváló francia festő, díszlet- és jelmeztervező, Jouvet állandó munkatársa volt. Barrault társulata száméira két díszletet tervezett: Bergerat-Kochno-Auric MeKlfjltó csodaforrás /La Fontaine de Jouvence/ cImü pantómlmjához, valaminta Scapln furfang.ialhözT - A ford.