Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

III. Egy bemutató

- 87 -Miközben a festékes edények felsorakoznak egymás mellé és a kis sereg egy része, ki biciklin, ki taxival, eltűnik, a színházi ember felszalad a pokrócáért. Ez az egyetlen kellemetlen oldala az éjszakai munkának: ha a színházi ember színész, akkor a fáradtság és a hideg megtámadja a hangszálait. így hát egyensúlyoznia kell a be nem végzett munka és a hang teljes elvesztése között - mégpedig így, hogy mind a munkát, mind a hangot megmentse.

A rossz Idegállapot is katasztrofális hatással lehet a hangra.- Három óra tíz. Gyerünk az első világítással, esküszöm, hogy hat órára mind ágyban lesznek.

Semmi válasz. Mind tudják jól, hogy ez nem Igaz, és tudják azt Is, hogy ezt ő is tudja.

A színház egy csapásra éjszakai sötétbe süllyed. A kis sereget elnyeli a teljes homály...- Ml lesz? - sivit emberünk, nem másért, csak hogy senki el ne aludjon.

Felfénylik az első világítás. A férfi a nézőtérről szabályozza intenzitását. Úgy gyúrja a fényt, mint szobrász az agyagot. Megsápasst egy rózsaszint, amely túl cukrosán édeskés. Borostyánba árnyalja a rikító citromsárgát. Az ultramarlnba csapó kéket hűvösebbre hangolja. Az egyik diszletfalat kiemeli, egy másik részt eltüntet. És a fa- és vászondarabok halmaza lassan lélegzeni kezd, mozogni, lüktetni. Valóságos varázslat ez. A színházi ember boldog. Képzelete ismét kigyullad. Hát lehetséges, hogy első napi álmai megvalósulnak? A szeme csak úgy csillog.

Hátramegy a nézőtér mélyébe. Megnézi a hatást az erkélyről. Felmászik még a kakasülőre is.Ott terem jobboldalt, majd feltűnik a balszélen, hogy ellenőrizze a láthatóságot.

A cél, a lehetőség határain belül, az, hogy egyetlen néző se károsodjék.