Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

II. Egy nap a színházban

- 66 -A színházi ember épp oly kevéssé vágyódik az admiíisztráció, mint... mint... /nem jut eszébe semmi/ mint a vizbeugrás után? De hisz épp a zuhany alatt áll, "Anals!" "^gen, Itt vagyok, tessék!" Az öltöztetőnő beadja neki a fürdőköpenyt. "Anals! az utolsó előadáson, vagyis négy hónap múlva, kapok tőled egy kék gauloise-t."- Értem én, értem; előbb egy perccel se.

Pedigbát, istenem, pontosan ez az a pillanat, amikor oly csodálatosan jól esnék egy cigaretta!

"Milyen idegtépő is ez az egész" - ismételgeti magában anélkül, hogy odafigyelne, miközben igyekszik az üzemlgazgatóhoz, hogy megállapítsák a soron következő előadások sorrendjét.

A repertorárrendszer előnyei

Ez a színház váltakozva játssza a maga müsordarabjait; az ilyet hivják repertoárszínháznak. Franciaországban a "repertoár" kifejezésen általában a klasszikus müveket értik; nos, ez esetben nem arról van szó, hogy a szinház csak a klasszikus repertoár drámáit játssza, hanem arról, hogy olyan munkamódszert alkalmaz, amelynek segítségével állandó műsort tud kialakítani és a betanult drámákat - legyefiek azok akár klasszikusak, akár modernek - rendszeresen felváltva tudja előadni.

Ehhez a módszerhez és a belőle fakadó szellemhez a színházi ember teljes erővel ragaszkodik, mert innen táplálkozik a színház lelke.

A színházi vállalkozás elevenségét a váltakozás ritmusa tartja fenn. Ha a jó színész az egyik napon kis szerepet, a másikon nagy szerepet játszik, akkor elfogadja a kis szerepeket is. Következésképp a kis szerepek jó kézbe kerülnek.