Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

II. Egy nap a színházban

- 18 -Pillanatnyilag még csak fa- és rongydarabok kusza öszszevisszaságával találkozunk, de az emberek,most, hogy a díszlettel két bensőséges órát töltöttek, már képesek rá, hogy ne olyannak lássák, amilyen, hanem olyannak, amilyen lesz.

"Ennél maradunk?" - kérdi a férfi barátját, a festőművészt. "Igen, azt hiszem, ez jó lesz." "Hát akkor fogjunk hozzá, tessék lemérni!" Ekkor a diszmester, a díszlet építőjének és a diszletmunkásoknak a segítségével, hozzálát a méréshez, amelynek alapján majd egy épített makettet készít: ez már pontosan meg kell,hogy felel jen a leendő díszletnek. A festőművész, a jóbarát, eltávozik.

A férfi visszamegy a nézőtérre, leül valahol középen a földszint első soraiban, még nézi-nézi az apránként eltűnő diszlet-fantomot, és álmodozni kezd; díszletről Is, darabról Is...

Minden évben száznál több darabot olvas el nagy figyelemmel: fiatal Írókat, modern Írókat, élő Írókat, nemrég elhunyt Írók nagy drámáit, a klasszikus dráma remekelt, vagy az idő által megőrzött drámai furcsaságokat. Ritkán bukkan igazául rossz darabra. Még ritkábban olyanra, amely igazán .ió. De az igazán nyugtalanítók a "használható" darabok. Ilyen esetekben a férfi elveszti Ízlését és Ítélőképességét. X.darab méltónak látszik a bemutatásra. "Jó, hát akkor adjuk elő, miért is ne? A darab használható, és igazságtalan volna, ha a szerző nem láthatná színpadon. De te - te megnéznéd? Nem! Te - együtt tudnál élni az alakokkal? Igen is, meg nem is; dehát a darab akkor is használható, és a színház élete nemcsak remekművekből tevődik össze. Hát akkor mutasd be. Hát Izé... Jó!" És néha az ember he is mutatja, és tiz eset közül hatban meg is bukik vele; a színház a csőd szélét súrolja; a közönség elveszti érdeklődését, a társulat szelleme fellazul, és a szerző sok esetben ellenséggé válik. Hiszen "az ő darabja használható volt, tehát a dolog csak egyféleképp eshetett: rosszul játszották el, a rendezés félre-