Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

III. Egy bemutató

- 102 -Ez a színházi ember búcsúja; búcsúzik a darabtól, búcsúzik ettől a múlófélben lévő szerelemtől.

Figyelmeztetés.

Első kopogás.

Második kopogás.

Harmadik kopogás.

A függöny felmegy.

A színházi emberből kiszállt a szerelem - egészen a következő bemutatóig.

Hajnali egy óra felé egyedül megy haza, kiégetten és szomorúan, bármilyen sikert aratott is az előadás. Árvának érzi magat, özvegynek, vigasztalhatatlannak. Rövidebben: elhagyott szeretőnek.

Az egész már csak emlék...

De nem baj. Ebben a vállalkozásban, ebben az egész kalandban nemcsak azt szerette, hogy az életet a színpadon ujjáteremthetl, hanem azt is, hogy ilyen mélyen raegmártózhatott az emberi sors fürdőjében.

Héhany hét alatt, ezen a néhány négyzetméternyi deszkán és körülötte, a lázas intenzitás fokán élhetett át mindent, ami az életet életté teszi.

Igaz, most egyedül tér meg otthonába; de az élet tetőtől-talpig megjegyezte a maga tarka nyomaival.