Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Az alkotómunka tudatos és tudattalan elemeiről

- 58 -Azért, amiért többre tartom a magam természetadta orrát, szemét, fülét az ugyanolyan szép mesterséges orrnál, szemnél, fülnél; a magam nem túl szép kezét és lábát a gyönyörű művégtagoknál.

De mi a teendő akkor - mondják nekem - ha a szinész

nem tud átélni?- Erre azt felelhetem: az ilyen színésznek nincs keresnivalója a színháznál.- Tehát nem ismeri el az illusztrálás művészetét? - kérdik tőlem.- De igen, mindenfajta művészetet elismerek, igy az illusztrálás művészetét is, éppen azért, mert ez sem nélkülözheti az átélés folyamatát.- Nem ismeri el az iparosmunkát?- kérdik tőlem tovább.- Nem ismerem el, és a jó színész-iparosnál többre tartom a legközepesebb színészt, aki ösztönösen dolgozik. Az iparoshoz nincs közöm. Különböző emberek vagyunk.

2. Az érzés, mint önök is tudják, szeszélyes,megfoghatatlan dolog. Kerülő utakon át juthatunk el hozzá és ezek az utak az intellektuson /ész/ és a kívánságon /akarat/ keresztül vezetnek.

Az érzéssel nehéz dolgunk van. Ezért az érzésre való ráhatás módszerei alig, vagy egyáltalán nem kipróbáltak. Ezért tartom fontosnak, hogy először az érzéssel foglalkozzunk és megteremtsük számára a kellő feltételeket.

Mind ez ideig művészetünk technikájának e részét nagyhangzású, kiabáló, de fedezet nélküli szavakkal próbáltuk betömködnl. Azt mondtuk: "átéléssel játszani", "izzó lelkesültség", "az igazi tehetségnek Intuíciója, tragikus pátosza van..."

Gyakorlatilag mindezek a szavak csupán színészi mesterkéltséget, kiabálást, álpátoszt takartak /egyes, valóban zseniális színészek és színésznők kivételével, mint például Jermolova/.