Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Az alkotómunka tudatos és tudattalan elemeiről

- 56 -megformálásában megőrzik a szerepet a megmerevedéstől, fénynyel, élettel, közvetlenséggel telítik alkotásunkat. Ezért a hogyan megalkotásának ösztönössége igen kívánatos a szerep többszöri ismétlésénél.

Sok olyan színész van, aki könnyedén lemond a szerep tudatos állomásairól. A partitúrának nem ezen a vonalán haladj inkább az érdekli, hogyan adja elő vagy játssza a darab egyes pontjait. Ezt a hogyan-ta virtuozitásig fokozza,a tudatosan, egyszer s mindenkorra megtalált,fix trükk segítségével.Az ilyen színészeket nem véletlenül nevezi zsargonunk trükkmestereknek. Alkotómunkájuk vonalát a trükk jelöli ki. Ezeknél a színészeknél a tudatmélyi elemek csupán az örökké Ismétlődő trükkök egyik-másik árnyalatában kapnak helyet.

Aki el akarja azt a sorsot kerülni, annak a fordított alkotói módszert javasolhatom: az alkotás pillanatában gondoljon ki zárólag azokra az alapvető feladatokra, amelyeket a darab döntő állomásai jelölnek ki. /11 i t?/ A többi /h o g y a n?/ önmagától, ösztönösen adódik, és éppen ez az ösztönösség biztosítja, hogy a darab partitúráját mindig világosan, Ízesen, közvetlenül hajtsuk végre.

A mit- tudatos, a hogyan- tudatmélyi. Ez a legjobb módszer a művészi ösztönösség megőrzésére és táplálására; miközben nem gondolunk a hogyan -ra, hanem minden figyelmünket a mit -re összpontosítjuk, elvonjuk figyelmünket a szerepnek arról a területéről, amely a tudatmélyi elemeknek részvételét követeli meg.

2.

Elérkezett az ideje annak,hogy egy vallomást tegyek. Arról van szó,hogy mind ez ideig kizárólag az érzésről és az átélésről beszéltem, 8 mindent rájuk vezettem vissza.A technika minden mankóját az ő felébresztésükre vettem igénybe.