Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

A fizikai cselekvésről

- 49 -Egyszerre csak a színpadra szaladt Torcov. Az ajtót becsapta maga után és egy résen kinézett a folyósora. Elképzelése szerint nyilván elrejtőzött, elszaladt a fogadó tulajdonosa elől. Hlesztákovnak ilyen' váratlan és szokatlan bejövetelét szinte megrázónak éreztem.

Hem mondom, hogy elragadtatott ez a felfogás, de a bejövetel szokatlanul őszintén hatott.

Maga Arkágyij Nylkolájevics is elgondolkozott azon, amit csinált.

Túljátszottam - Ismerte be -, egyszerűbben kell csinálni. Azonkívül: Illik ez vajon Hlesztákovhoz? Hiszen ő, mint akkori pétervári, jóval a kisvárosiak felett állónak érezte magát. Vajon mi késztetett engem ilyen bejövetelre? Miféle emlékek? Fogalmam sincs róla. Lehetséges, hogy a gyáva kisgyerek jellegzetességeinek Ilyen egyesítésében lenne Hlesztákov belső jellemzése? Honnan ez az érzés, ami felmerült bennem?

Arkágyij Nylkolájevics kicsit gondolkozott, majd odafordult hozzánk:- Hit cslnáltaa én most? Elemezni kezdtem, amit véletlenül éreztem és ami véletlenül sikerült. Fizikai cselekvéseimet elemeztem a szerep adott körülményei között és ezt nem csupán hideg értelemmel tettem. Segítségemre voltak pszichotechnikánk elemei. Lelkemmel és testemmel analizáltam. Lám, én csak az efajta analízist tartom helyesnek. Ennek köszönhető, hogy második órája Igyekszem maguk előtt megvilágítani: mit jelent a darab életének reális átérzése,

amit bele kell olvasztani a "színpadi közérzetbe".

Folytatom a munkát és fejlesztem, ahogy az analízis és emlékezetem sugalmazza.

A logika azt mondja: Ha Hlesztákov gyáva, akkor a lelke mélyén fél a gazdával való találkozástól, de külsőleg bátornak igyekszik mutatkozni és nyugodt szeretne lenni. Mikor