Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

A fizikai cselekvésről

- 46 -- Ec még jobb leime. Igyekeznék Ismeretséget kötni valakivel és próbálná* aeghlvatnl magas ebédre. Aztán elmennék a fogadó udvarára és a piacra.

Ahogy ezt mondottam, egyszerre csak éreztem, hogy kezdek hasonlítani Hlssztákovhoz.- Kein lennék tartózkodó és ahol csak lehet, a fogadó udvarán, a piacon "belekóstolnék" valami finomságba, a kirakott holmik közül. Csakhogy ettől asm laknék jól, sót mégjobban felkeltené az étvágyamat. Aztán... elvetódnék a poétára, hogy a pénzküldemény felöl érdeklődjek.- Az nincs - károgta Torcov.- Üres a gyomrom, kínlódom. Nem marad más hátra, mint hogy haza menjek, és megpróbáljam, hogy Osilp révén valahogyan ebédet kapjak a fogadóban.- Szóval ennyi minden eredményeként jön be a színpadra a második felvonás elején - szakított félbe Arkágylj Hylkolájevlcs. - Vagyis csupán azért, hogy esberien és nem színészien jöhessen be a színpadra, meg kellett tudnia: ki is maga tulajdonképpen, mi minden történt magával, milyen körülmények között él, hogyan tölti el a napot, honnan jött és még Igen sok más körülményt, amit eddig még nem tisztázott, de aminek Igen fontos kihatása van a cselekvéseire. Más szóval, ahhoz, hogy helyesen jöjjünk be a színpadra, feltétlenül meg kellett ismerkednünk a színdarab életével és a vele kapcsolatos körülményekkel.

Arkágylj Nylkolájevics folytatta velem munkáját Hlesztákov szerepén.- Most már tudja, hogy honnan jöjjön be a színpadra. Kérdezze meg csak önmagától, hogy mit jelent az, ha úgy lépünk be szállodai szobánk ajtaján, hogy előtte eredménytelenül csatangoltunk a városban.