Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Színészetika

Ezenkívül ««It a rendező a darab lényegéről, a ezerző sajátosságairól, a darat előadásának mikéntjéről, stílusáról mond, az minden szereplőre egyaránt vonatkozik. Hem lehet mindenkinek ugyanazt külön-kUlön elismételni. Minden színész vésse tudatába az egész darab lényegét s ne csak a saját szerepét tanulmányozza, hanea a aüvet, a maga teljességében.

X

Egészen rendkívüli szigorúságot és fegyelmet Igényelnek a tömegjelenetek próbál. Ezekhez úgyszólván "ostromállapotot" kell megteremtenünk, és ez érthető is. A rendezőnek egyedül kell Irányítani, Igazgatni sokszor többszáz főnyi tömeget. Itt katonai szigor nélkül lehetetlen eredményt elérni.

Gondolják csak meg, al lenne, ha a rendező eleresztené kezéből a gyeplőt, ha csak egy valaki elkésik vagy hiányzik, ha egyetlen rendezői utasítást nem követnek,hanea fecsegnek, amikor figyelmesen oda kellene hallgatniok. Sokszorozzák meg est az egy esetet a résztvevők létszámával. Ha a próba folyamán mindenki csak egy Ilyen mulasztást követ ml, ml az eredmény? Az, hogy sz a sok hiba és mulasztás bosszantó akadállyá válik, időveszteséget jelent, s ezzel asokat is kifárasztja, akik lelkiismeretesen dolgoznak.

Szabad-a tűrnünk, hogy idáig fejlődjenek a dolgok?

Amellett nem szabad elfelejtenünk, hogy a tömegpróbák •agukban véve is rendkívül fárasztóak, a szereplőknek éppenugy, mint az Irányítóknak. Ezért kívánatos, hogy az Ilyen próbák aránylag rövidek és e aellett mégis eredményesek legyenek. Ezért szükséges a legszigorúbb fegyelem, amelyre előre kell edzeni magunkat. Az Ilyen "ostromállapot" idején minden mulasztás megsokszorozódik és ehhez képest szigorúbb a büntetés is. Mert e nélkül nem boldogulunk. Tegyük fel, hogy egy lázadás jelenetét próbáljuk, ahol minden résztvevőnek ki kell eresztenie a hangját, sokat kell mozognia, verltékeznle, fáradoznia. Minden jól menne, de néhányan, akik- 29 -