Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Színészetika

"Igen ám - hallom az ellenvetést -, de ez fárasztó, nem szabad a színészt megfosztani minden pihenéstől."-Nem - mondom én -, a ml színészeinket legjobban az meríti ki, amikor a kulisszák mögött vagy az öltözőben tétlenül kell várnlok jelenésüket.- 19 -X

À művészet, következésképpen a színház feladata Is: megteremteni a darab és a szerep belső életét s megtestesíteni a színpadon a költő vagy zeneszerző müve mélyén rejlő alapgondolatot.

A színház minden egyes munkása, még a portás, a ruhatáros, a jegyszedő, a pénztáros Is /akikkel legelőször találkozik szembe a néző/, s természetesen az Igazgatóság, az Iroda, az Igazgató maga, végül pedig akiket elsősorban kellett volna említenünk, maguk a színészek - akik a költő és zeneszerző társalkotói, hiszen értük tölti meg a közönség a színházat -, mind a művészetet szolgálják és teljesen alárendelik magukat a művészet alapcéljának. A színház minden munkása az előadás egy-egy társalkotója. Az, aki bármilyen mértékben rontja a közös munkát s gátolja a művészet és a színház alapcéljának megvalósítását - kártevő. Ha a portás,a ruhatáros, a jegyszedő és a pénztáros kedvetlenül fogadja a nézőt s ezzel kedvét Is elrontja, árt a közös ügynek és a művészet feladatának. Ha a színházban hideg van,piszok és rendetlenség, ha késedelmes a kezdés, ha az előadás nem elég lendületes - a néző elkedvetlenedik és a költő, zeneszerző és színész, rendező gondolatai és érzései nem keltenek benne visszhangot, hiába jött a színházba, mert az elrontott előadás miatt odavan a mű társadalmi és művészi nevelőhatása.

A költő, a zeneszerző és a színész teremtik meg a előadáshoz szükséges hangulatot a színpadon - az igazgatóság pedig ugyanezt teszi a nézőtéren, valamint az öltözőkben, ahol a színészek e* slésdásra készülnek. A néző is egyik al-