Vinaver, Michel: Sztanyiszlavszkij és Brecht - Korszerű színház 68-69. (Budapest, 1964)
Käthe Rülicke: Sztanyiszlvaszkij és Brecht munkamódszere
* -Régóta Itt leone mar at Ideje, hogy Sztanylszlavszkij és Brecht felismeréseit színpadaink szénára termékenyen feldolgozzuk. Ez idő szerint országunkban a két nagy színházi ember tapasztalatait alig értékesíti*. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy felismeréseiknek nem egyszerű átvételére, hanem alkotó alkalmazására kell törekedni. Mind Sztanylszlavszklj, mind Breeht esküdt ellensége volt mindenfajta dogmatizmusnak és nem vétkeshetünk ellenük súlyosabban, mint ha dogmatikusan alkalmazzuk tanításaikat. Egyikük számára sem saját elméletük volt a fontos,hanem az ügy, amelynek érdekében elméletüket kidolgozták. Sztanylszlavssklj mondotta: "A művészet szempontjából nincs semmi, ami ostobább és károsabb volna az öncélú ’rendszereknél*. A rendszer soha nem lehet maga a cél; az eszközt nem lehet lényeggé változtatni." Sztanylszlavszkij esetében időnkéat felmerült a követelés, hogy tanítását elemzés nélkül egyszerűen átvegyék. Ez a követelés többet ártott, mint használt és jogtalanul váltott ki nem egy színházi emberből elutasítást Sztanyiszlavszklj kellően nem is Ismert nézetei iránt. Breeht időben é9 a kitűzött feladatok tekintetében közelebb áll hozzánk, amellett hagyatéka, a Berliner Ensemble hiteles munkálkodásán keresztül, saját országunkban ma is tanulmányozható: mindazonáltal az a mód, ahogyan Breeht örökségét nem egy rendező átveszi, hasonlóképpen nem mentes a dogmatlzmustól. Olyan előadásokat, amelyek az Illúzió szétroabolása céljából az elidegenítés bizonyos formai-technikai módszereit alkalmazzák, néha merőben tévesen Ítélnek epikus színháznak. Semmilyen elemzésnek nem szabad sem eltörölnie a különbséget Sztanylszlavszkij ás Breeht között és párhuzamosságokat konstruálnia, sem pedig olyan alaptalan ellentéteket felállítania, amelyek legtöbbször az "átélő" és az "alakító" színház vulgáris szembeállításában fejeződnek ki. Az elemzésnek az a kötelessége, hogy felmutassa a hasonlatosságokat és azonosságokat, amelyek, mivel más-más történelmi feltételekhez kötődnek, első pillantásra nem mindig ismerhetők fel, csak úgy, mint a különbözőségeket. Mindenekelőtt.
