Vinaver, Michel: Sztanyiszlavszkij és Brecht - Korszerű színház 68-69. (Budapest, 1964)
Käthe Rülicke: Sztanyiszlvaszkij és Brecht munkamódszere
- 43 -Két ellentmond&B Brecht szándékainak demonstráláséra az opera kétségkívül különösen alkalmas volt! "Az opera értelmetlensége abban áll, hogy benne racionális elemeket használnak fel, plaszticitásra és realitásra törekednek, hogy a zene egyidejűleg mindezt újra érvénytelenítse." A továbbiakban Brecht ezt irjas "Egy haldokló ember reális valami. Ha ugyanakkor énekel is, máris elértük az értelmetlenség szféráját." Brecht itt egy ábrázolásbeli ellentmondásra mutat rá; arra az ellentmondásra, amely az esemény és kifejezési módja, illetve a színész vonatkozásában, az ábrázoló és az ábrázolandó alak között fennáll. Az operában ezt az ellentmondást az ének teremti meg; Brecht arra törekszik, hogy ugyanezt a prózai színház színészének vonatkozásában is bebizonyítsa. Megállapít Brecht egy másik ellentmondást is; azt,amely szinpad és nézőtér között uralkodik. "Ha például a Mahagonny tizenharmadik szakaszában a nagyevő halálra zabálja magát, úgy ezt azért teszi, mert a társadalomban éhség dúl. Noha még csak nem is utaltunk rá, hogy miközben emez zabái, mások éheznek, a hatás mégis provokativ volt. Mert ha nem is mindenki hal bele a zabálásba, akinek van mit zabálni, viszont sokan vannak, akik éhenhalnak azért, mert emez belehal a zabálásba." Brecht megállapítja, hogy "ez a tartalom elsősorban provokativan kell, hogy hasson", de nem mutatja be azokat a színházi eszközöket, amelyekkel ez a hatás elérhető. Az eseményt közvetlenül a valósággal állítja szembej a nagy világgazdasági válság idején vagyunk, az eseményt tehát a közönség tudásanyaga teszi egyértelművé. I
