Vinaver, Michel: Sztanyiszlavszkij és Brecht - Korszerű színház 68-69. (Budapest, 1964)

Käthe Rülicke: Sztanyiszlvaszkij és Brecht munkamódszere

- 33 -előtt egy fokon állott valamennyi többi elemmel, most magába szívta a ’rendszernek* kivétel nélkül valamennyi elemét."

A színészi alkotás fizikai és pszichológiai elemeit most már elválaszthatatlan kapcsolat fűzi egymáshoz - a színész belső és külső közérzete, a szerep átélése és alakítása egyetlen, közös folyamatban lép fel.

1935-ben, a drámai opera-stúdió megnyitásán mondott beszédében, Sztanyiszlavszkij kijelentette: "Számos olyan színész van, aki ura a ’rendszer’ minden elemének. Ezek megtanulták, hogy a színpadon ne teátrálisan, hanem az élet igazságának megfelelően, vagyis igazul és természetesen jétszszanak - és ezzel be is érték. Pedig mindezek /vagyis az önmagunkon és a szerepen végzett munka/ csupán első lépcsőfokai ’rendszeremnek*. Ezután kell még meghódítani ’rendszerem’ elsajátításának harmadik fokát: mindent alá kell rendelni az átfogó cselekvésnek és a főfeladatnak... Minden a főfeladaton és a főfeladat felé törekvő átfogó cselekvésen múlik."

A Páncélvonat rendezése óta beszélt Sztanyiszlavszkij a mű ALAPESZMÉJÉről, amelyet FÖFELADATnak is nevezett és amely elválaszthatatlanul kapcsolódik össze az ÁTFOGÓ CSELE KVÉSsel.

Az aktiv társadalmi folyamatokat feldolgozó drámákon való munka törvényszerűen vezette el Sztanyiszlav3zkijt odáig, hogy alkotásának középpontjába a müvek társadalmi összefüggéseit helyezte. Ezekből az összefüggésekből kiindulva vizsgálta immár a szinészek munkáját is és azt követelte tőlük, hogy ők is aktívan vegyenek részt a társadalom életében.

A dráma főfeladata társadalmi fogantatásu, és a maga részéről meghatározza minden további esemény kiválogatását: "Minden, ami egy előadáson történik, oly erősen kapcsolódik össze a főfeladattal és oly erősen függ attól, hogy még a legparányibb semmiség is, ha a főfeladathoz nincs köze, feleslegessé válik és elvezet a mü lényegétől."

T

I