Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)
A díszlettervezés néhány kérdése
hogy a színházi díszlettervezőnek nem szabad kiugrania, háttérbe kell húzódnia a szinész mögött. Pedig az előadás sikere gyakran a színpadkép, a díszlettervező érdeme. Mit kell tennie a díszlettervezőnek; hol van a helye - elöl vagy ped:'g a háttérben? Én úgy gondolom, hogy a tervező számára az a legfontosabb, hogy munkája maximálisan kifejező, világos, emlékezetbevésődő legyen s emellett az előadás szellemét sugározza. S ha ilyen kapcsolat van, ha ez a kapocs szerves és következetes, akkor az eredetiség, a szokatlan módszer, a szembetűnő díszlet nem zavarja az előadást. A díszlettervezőnek bizonyos fokig rendezőnek is kell lennie. Sok díszlettervező kizárólag a díszlet kivitelezésével, a jó megvilágítással törődik és kevés gondot fordít magára az előadásra. Az ilyen munka gyakran kevésbé érdekes, kevésbé hasznosítható, mint egy gyengébb díszlettervezőé, aki tudatosan bekapcsolódik az előadás létrehozásának folyamatába. A szinházi diszlettervező iránt támasztott bonyolult feladatoknak kell meghatározniuk a fiatal díszlettervezők sajátos képzését. Ez a képzés nem régi keletű. A tervezők még a szovjet színház éveiben sem kaptak hosszú ideig speciális képzést. A gyakorlat azt mutatja, hogy távolról sem mindegyik festészeti és rajzolási stilus alkelmaz- 98 -
