Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A rendezésről

A körülmények hatására még a legtehetségesebb ember is visszahúzódhat önmagába, begubódzhat és feladatait közhelyek bevetésével oldja meg, amelyek sajnos elegendőek egy sablon-előadás létrehozásához .

Az ifjú nemzedéknek ugyanolyan lehetőségeket kell nyújtanunk, mint aminőkkel a huszas évek müvészifjusága rendelkezett /s ez az ifjúság sok kiemelkedő művészt adott az országnak/, olyan körülményeket kell teremtenünk, amelyek között az ifjúság önállóan választja meg, hogy kitől akar tanulni, s igy jut el az uj korszak sugallta uj művészeti megoldásokhoz.

Meggyőződéssel mondhatom, hogy számos idősebb rendező van, aki megőrizte alkotói tüzét, nem merült még el emlékeiben,szivesen bekapcsolódnék az ilyen színházi útba.

Talán nem könnyű dolog a kényelmes akadémikus körülmények feláldozása a megalkuvásmentes munka kedvéért, de ilyen esetben azonnal bekövetkeznék a művészek kettéválása a "merészek" és a "szolidak" táborába - s ez utóbbiakra is szükség van. Hiszen a régi kollektívákra is gondolni kell.

Rendezői bátorság! Milyen csábítóan, hivogatóan hangzik ez. De meg kell egyeznünk abban is, hogy a színház kollektiv művészet és az egyéni merészségnek csak a rendezői életrajz szempontjából van jelentősége, de nagy, bátor müvek alkotá- 73 -