Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A rendezésről

Ajánlhatunk még egy módszert az optimisták és a pesszimisták közötti vita megszüntetésére. Állapítsuk meg azt, hogy színházi frontunkon minden jól megy, de mi azt szeretnénk, ha még jobban menne. így senkinek sem lehet ellenvetése és nyugodtan hozzákezdhetünk a dolgok megbeszéléséhez.

Az utóbbi időben sok szó esik nálunk a rendezői bátorságról, illetve ennek hiányáról. Azt beszélik, hogy a színházak egyre jobban hasonlítanak egymáshoz, a hogy ez a hasonlóság nem válik előnyükre; hogy sokfajta és jó színházra, sokfajta és jó előadásra lenne szükség. Azt is beszélik, hogy a nézők válogatósak lettek és nem akarják megnézni a rosszat.

Ha valamelyik színháznak művészileg nem áll jól a szénája, ha egymásután hozza ki a szürke előadásokat, ha a nézők nem látogatják, gyakran a vezető rendező leváltásában látjuk a kiutat. S gyakran meggyőződhetünk arról, hogy e leváltás nem hozott javulást. Mi e jelenség oka és magyarázata?

Mi rejlik e szavak mögött; a színházban roszszul mennek a dolgok? Rajzoljuk meg részletesen a képet.

Mindenekelőtt, az ilyen színháznak nagy érdemei voltak a múltban. Ezekre azért emlékeztetik a színházat, hogy jobban megszégyenítsék a mai helyzetért. A gyakori változás a vezetésben azt a gondolatot plántálta a társulatba, hogy ha tizenöt

66 -