Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A rendezésről

Sok rendezőnek az az álma, hogy megtalálja azt az egyetlen módszert, egyetlen eszközt, amelyet azután egész életében felhasználhat. Ez az eszköz legyen kipróbált, amelyet ezenkívül még a sajtó is jóindulattal fogad. Nos, az olyan hőmérőt, amely mindig 36.6-ot mutat - akár beteg a szervezet, akár nem - még nem találták fel. Igaz, hogy egy ilyen szerszám nem is tanúsíthatja hitelt érdemlően, hogy az ember egészséges.

Ha a koncepció nélküli rendező bonyolult feladatokat kap, amelyek megoldásához már nem elég saját élettapasztalata, azonnal kiderül tehetetlensége.

Ahol nagy általánosításokra vaui szükség, ahol nemcsak színészi, hanem rendezői szenvedélynek is kell lobognia, ott, ahol képzelőerőre, humorra van szükség, kevés a rendezőnek és szomszédainak élettapasztalata.

Véleményem szerint az előadás megszületésének és megvalósításának a következő állomásai vannak:

Első állomás: a rendező sokoldalúan felméri a drámai alkotási, a mü eszméit, stilusát, történelmi körülményeit atb. A darabot mintegy magába szivja.

Második állomás: megállapítja, hogyan , milyen eszközökkel hozza létre az előadást, azaz megtalálja a rendezői módszert.

53 -