Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

Könnyű fajsúlyú cikkek

terjut határtalan mennyiségben szállit. Kidolgozta a szakszerű kurjongatást, amelyből sugárzik az energia, a magabiztosság és a tempó.

Ragyogóan ért a zörejekhez, fényszórókhoz és a patronáló szervekhez. Egyszerre több városban is vállal rendezést és sehonnan sem késik el.

Saját rendezői módszere nincsen, de kívánatra bármelyiket szivesen alkalmazza. Mások eredményeivel táplálkozik. Leggyakrabban a szemétdombról szedi fel őket, de alkalmaz egészen frisseket is, amelyeket épp az orra előtt használnak fel.

A színészek csak akkor lelkesítik, ha sok van belőlük. /Például szabadtéri tömegjelenetnél, amikor szócsővel lehet kiabálni./

A munka tulajdonképpen csak akkor érdekli, ha feltételei megnehezítettek: előadás egy bányában, jégtáblán, a nagykohóban stb.

Követői nincsenek, mert egyszerűen nem lehet utolérni. Kyerairovics-Dancsenkót Kologyának nevezi, Csehovot Antosának. Ezek mind régi barátai, csakúgy, mint Aljoska Tolsztoj.

A művészekkel ritkán veszekszik, mert nincsen közös érdeklődési körűk.

Rokonszenves megjelenésű.- 153 -«