Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

Könnyű fajsúlyú cikkek

de egy szóval sem emlitik azt, hegy plagizált volna. Ez már jó.

Ha azonban mégis szó esik a plágiumról is, nem Írják azt, hogy felgyújtotta a színházat. Az még rosszabb lenne.

De ha szó esik a szinház felgyujtásáról is, akkor sem vádolják gyilkossággal stb., stb. Kezeskedünk érte, hogy nincs olyan rossz, megsemmisítő kritika, amelynek tartalmát ne lehetne elviselhetőbbé tenni a gondolattal: "lehetne még rosszabb is!"

2. Irigyelnek! A világon sok rossz színdarab, előadás, irodalmi éa más művészeti alkotás létezik. Nem különös, hogy éppen az ön színdarabjának - bár az szintén nem hibátlan - szentelnek ennyi figyelmet?

Nem azért van-e ez, mert átüt rajta az igazi tehetség tüze, amely megijeszti a tehetségtelen népséget? Nem az irigység sugallta-e ezeket a dühödt kifejezéseket /ha vannak ilyenek/ vagy ezt a kiszámított nyugalmat /ha a birálat nyugodt hangú/?

No nem baj! Ez igy úgy sem mehet tovább! A kritika egészséges része végül is felfedezi, hogy hol van az eb eltemetve és győz az igazság! Puskint is szidták, mig élt!

Ha az 1. és 2. számú pont nem hozott az ön számára megnyugvást, akkor, különösen súlyos ese-Mondjuk, hogy formalizmussal, naturalizmussal, eklekticizmussal, esztetizálással vádolják,- 150 -