Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

Könnyű fajsúlyú cikkek

zajos siker mellett adhatja elő multévi beszédét, hogy kialakultak olyan vitamódazerek, amelyek nem mindig hasznosak.

Más szóval, a művészek közötti véleményosere formája még nem mondható ideálisnak. Ezért tökéletesíteni kell. Legalábbis erre kell törekedni.

Ki ne tudná például, milyen süket csönd áll be, amikor az elnök igy szólt No, kezdjük, elvtársak, Ki kér szót?

Hogyan kell ezt leküzdeni, megtudja az olvasó az alább közölt első szabályból.

A művészi vita kérdései különös figyelmet érdemelnek. Mint ismeretes, minden igazi művész annyira meg van győződve a maga igazáról, hogy tudatának egyensúlyát osak a többiek hibáinak tudata biztosíthatja.

Két ilyen szónok teljes mértékben elegendő ahhoz, hogy a vita eredménytelen legyen.

Miután e művészeti vitákon az ellenfél meggyőzésének gyakori módja a magas tekintélyekre való hivatkozás, arra törekedtünk, hogy erre vonatkozólag is felállítsuk a jómodor néhány normáját.- 138 -