Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

Vidám színház

1941 júniusának eseményei természetesen fe­ledésbe borították a szinházi frontnak ezt a kis eseményét. Tizenhat év múlt el. Sok minden megvál­tozott . A Moszkvai Szatira Színház műsorra tűzte a darabot Konszkban történt... cimmel. De... és ez senki előtt nem titok: a vígjá­ték, a klasszikusokká váló csucsalkotások kivéte­lével - nem tartós műfaj, hanem inkább hamar rom­landó áru, és ebben semmi rossz nincsen, hiszen a virágok is hamar elhervadnak. A Házikó tehát ma már nem hangzott úgy, mint tizenhat évvel ezelőtt hangzott volna, sok helyzete, ami akkor friss, mu­latságos volt, azóta elavult. így tehát az annak­idején helytelenül leállított darab engedélyezése nem téritette meg azt a kárt, amit leállítása oko­zott. Hogyan történhetett ez meg? Hogyan érjük el azt, hogy a jövőben hasonló eset ne fordulhasson elő? Ennek egyetlen, bár nem egyszerű eszköze van: a drámaíróknak, színházaknak, kritikusoknak, sőt még a nézőknek is közös nevezőre kell hozniuk el­képzeléseiket a vigjáték alapjairól, a a szovjet vígjátéki műfajok fennállásának és fejlődésének néhány alapvető feltételéről. Például: ahhoz, hogy a vígjátéki hősök ki­bontakoztathassák tipikus vonásaikat, rendkívüli és szokatlan körülmények közé kell helyezni őket. így születik a vigjáték.- 125 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom