Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

Vidám színház

jeleneteknek. És csak csodálkozni lehet azon, milyen könnyen és helyesen kiismeri magát a néző a műfajok között és mennyire összezavarodik a kritika.

A túlzás, a körülmények sajátos összetalálkozása jellemzi a farce legmagasabb fokát is. A könnyű vígjáték cselekménye kitágult szituációs lehetőségek atmoszférájában folyik. Ez a szabály érvényes Plautusra és Goldonira, Lope de Vegára és Skvarkinra egyaránt.

A szerző adta szituációk nehézkes elemzése rendszerint a vígjátéki lehétőségek elszegényitéséhez vezet.

Egy alkalommal résztvettem egy fiatal szerző tehetségesen megirt vigjátékának vitáján, amelyen ez a folyamat maximális élességgel mutatkozott meg. A vigjáték egyik hősnője, idősebb asszony, tudományos kutató, eltitkolja, hogy felnőtt fiai közül az egyik más apától származik. Ez a körülmény a vígjátéki helyzetek egész sorát vonta maga után. Az értekezleten számos művészeti dolgozó kiállt azért, hogy az asszonynak párttagnak kell lennie, holott az Írónál nem esik erről emlités. Az iró tehát párttaggá avatta őt, majd fogadhatta a szemrehányásokat, hogy egy párttagnak nem lehetnek előítéletei, s ezen az alapon a hősnőt hamisan megfogalmazottnak minősítették. Ha ehhez számításba vesszük azt a körülményt, hogy a vigjáték müfa-112