Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)
Részletek megíratlan önéletrajzomból
kritikusok önkinzó kísérletei, hogy formulát találjanak munkám értékelésére. A kritikusokat sok minden zavarta: ha diazlettervező vagyok, méghozzá elég jónevü, akkor miért rendezek,amihez nem értek? Miért van mégis rendezéseimnek sikere a nézőknél? Előfordulhat-e, hogy valakinek első rendezése formalista, s a következők már nem? /Abban az időben a kritikusok gyógyithatatlan betegségnek tartották a formalizmust./ Miért nem esküszöm nyilvánosan hűséget Sztanyiszlavszkij tanításának, nem rejt-e hallgatásom ellenszegülést? Régóta gyűjtöm a munkáimról megjelent bírálatokat. S ha átnézem az összegyűlt recenziókat,arra a következtetésre jutok, hogy számos kritikus nem gyűjti Ö33ze a maga Írásait és elfelejti, hogy azelőtt mit irt. Ez meglepő sokszínűséget kölcsönöz bírálataiknak és értékeléseiknek. Néhány kritikus /azok, akik meg akarták őrizni régi és újabb cikkeik következetességét/ megállapította, hogy nagyon megváltoztam. Véleményük szerint régebben ironikus, felszínes rosszfiú voltam, most azonban elmélyült jófiu lettem. Miután ez a koncepció kellemes számomra, nem tiltakozom ellene, de titkos meggyőződésem, hogy művészi fejlődésem normálisan, különösebb fordulatok nélkül folyt le. 10
