Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A díszlettervezés néhány kérdése

azcenirozásánál ia párosíthatnánk az életszerű hitelességet a jelmez színpadi kifejező erejével, de ehhez ismerni kell a jelmeztervezés általános alapelveit.

A díszlettervező félénken meghátrál a modern divat legújabb vonalai előtt. Gyakorlatilag rendszerint a következő történik: a legnagyobb színházakban neves jelmeztervezőkkel készíttetik el a ruhákat, különösen a modern női ruhákat, majd a terveket átadják egy jó szabásznőnek. A szabásznő végignézi a jelmezterveket, majd tiszteletteljesen félreteszi őket s a ruhákat a maga ízlése és érzéke szerint késziti el - meg kell mondani, hogy szinte kivétel nélkül jobban, mint ahogy a jelmeztervező megrajzolta. De a legjobb szabásznőket sajnos nem mindig érdeklik a darab és az előadás feladatai. Azt tartják legfontosabbnak, hogy hatásos kosztümöt készítsenek, amely jól mutat a színészen, függetlenül az adott szerep és az előadás lényegétől.

Egy másik kérdés. Gyakran hallottam rendezőktől a következő, meggyőződéstől fütött szavakat: "Itt kert kell. Hogyan csináljam, hogy ne alkalmazzam a zöld szint, hiszen az nagyon rosszul mutat a színpadon". A zöld valóban rosszul mutat a színpadon, de ez még nem ok, nem ürügy arra, hogy teljesen lemondjunk róla. Nem mondhatunk le azért,

102