Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A díszlettervezés néhány kérdése

szerezhet bizonyos esztétikai élvezetet, de rend- Kivüi nehéz kiigazodnunk azon, milyen anyagból készült, hogyan szabott a tervező ábrázolta jelmez.

Hallatlanul fontos jelentősége van a díszlettervező számára a fantáziának. Elképzelhetünk olyan tájképfeatőt vagy arcképfestőt, aki nagy természetességgel visszaadja mindazt, amit maga előtt lát, természetesen, ha ebben a képben érződik, hogy alkotója helyesen értékeli az ábrázoltakat, ha van megfigyelőképessége és Ízlése. A színházi diszlettervező számára mindez kevés, mert gyakran kap olyan feladatokat, amelyeknek megoldásánál nem támaszkodhat csupán megfigyeléseire. Egy boszorkány, egy mesebeli szörny jelmezének megtervezése a fantáziátlan embert kilátástalan helyzet elé állítja.

Ismeretes, hogy számtalan szinpadtervezési elv és módszer létezik, ezek gyakran szépen megférnek egymással, s szeszélyesen egybefonódva gazdagítják egymást - és az előadást.

És nagyon károsak azok a kísérletezések, amelyeknek célja egységes szabvány megtalálása. Pedig ez a törekvés megmutatkozik abban, hogy speciális főiskoláinkon a különböző mesterek a szinpadtervezésnek általuk kedvelt, egyetlen módját tanítják, például csak a háttérfüggönnyel, a kulisszákkal és a lógókkal végzett munkát.

100 -