Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

VI. A hatalmas színház

ményben mint szószátyár, unalmas mii marad fenn emléke. S ezzel egyelőre véget is ér annak a költőnek a szinházi kapcsolata, akinek hivatása volt, hogy lerombolja a régi szinházat és uj alakban épitse fel újra. A színháziak még csak csalódást sem éreztek, annyira nem számítottak a szakmán kiviili festőművész Írásművének sikerére. A külföldi modernizmust változatlanul Ibsen, Hauptmann és Maeterlinck képviselte, ezeket a darabokat pedig inkább csak az otthoniak megbecsüléséért, semmint az anyagi bevételért játszották. Lengyel modernistaként — a Przybyszewski köré csoportosuló ifjulengyelek és a

Zycie6* cimü folyóirat átkai ellenére - jobb hiján fiydel^* szerepelhetett igen szinpadszerü és kasszasikert biztositó darabjával, Az elvarázsolt körrel.

A azinhaziak Wyspianski két drámája közül egyikben sem fedeztek fel uj szcenikai értékeket. Sablonszerűén is állították ki, ami azzal a következménnyel járt, hogy az a sablon később már hagyománynak tűnt szemünkben. A rendezők nem vették figyelembe, hogy már a Warszawiankához adott diszletutasitásban is úttörő uj elemek szerepelnek, amilyenek seholsem voltak találhatók az addigi díszlettervezésben. Imes "Fényes, fehér terem... itt-ott egy-egy aranyozott részlet... megfeketült képek... mellszobor: Napóleon mint Augustus Imperator, fehér márványból... sötét, majdnem fekete padló... odakint fény, téli táj, a hó szakadatlanul hull. A terem közepére tóit klavikord, fehérbe öltözött kisasszonyokon bő szoknya, ruhájuk ujja buggyos és merev, a klavikordon játszanak, háttal a nézőknek... Legénykék, panyókára dobott, ráncos, sötét kiskabátban, nagyon bő, szarke köpenyben..." Tehát fehér-fe^*Az ifjulengyel mozgalom programadó folyóirata, megjelent Krakkóban 1897-tól 1900-ig.

^‘Lucjan Rydel (I87O-I9I8) költő és drámairó az ifjulengyel irányzat neves képviselője.- 81 -