Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

IV. A burzsoá színház csődje

Természetesen hozzá kell tennünk, hogy a szerencsétlen vállalkozók a kedvezőtlen színházi évadot illetően a maguk hiedelmét a vendéglősöknek és a különféle szórakoztatóüzemek tulajdonosainak gyakorlatából vették át. Az előbbi esetben a gazdag burzsoáziát, az utóbbiban a polgári tömegeket tekintették a jelenkori szinházi termelés fő fogyasztóinak.

Ez a nevetséges felfogás okozta gyakran a kritika és a közönség számára oly érthetetlen repertoár-ingadozásokat és a rendszerint sikertelen rögtönzéseket, jóllehet a józan szemlélő megállapíthatta, hogy a mai fogyasztót

érdeklő darabok meghozzák a bevételt a soványabb hónapokban is, az érdektelenek pedig még a legjobb hónapokban is visszazuhannak. Bőséges tapasztalatomból most csak Krasinski Istentelen szin.iátékát emlitem meg, amely éppen a holtszezon idején aratott nagy sikert a BogusJrawski-féle színházban.

A gazdasági dekonjuktura oly mértékben nehezíti meg egy-egy színházi vállalkozás irányítását, hogy amikor növeli a termelés önköltségét, mégsem engedi meg, hogy a jegyárak emelésével tüntessék el a deficitet. Nagy fontosságra tesz szert az, hogy a színház igazgatásának tervei szerint egy állandó számú nézőközönséget toborozzanak. Ez azonban még a mai körülmények között is a színház vonzóerejétől, a darabok tartalmától és a kivitelezés minőségétől függ. A szinházi vállalkozók egyik megbocsáthatatlan hibája, hogy még most is, a háború előtti módon, a gazdag nagyburzsoázia ízlése után igazodnak, amelyből annak idején a színház meggazdagodott s amellyel ezért számolnia kellett.

Ma ez a kulturális kérdésekben semmi jelentőséggel nem bíró osztály a közönségnek csak minimális százalékát teszi ki - a tulajdonképpeni tömeg a kispolgári értelmi- 64 -