Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

II. A rendezőképzés

siralmas képzettségének egyenes következménye. Az átlagos rendező a filozófiából,az irodalomból, az esztétikából, a történelemből és a művészettörténetből túlságosan is keveset tud ahhoz, hogy beleélhesse magát egy bizonyos színmű világába, és képzelőerejével életre kelthesse e világ alakjait. Az átlagos rendező képtelen a szöveget elemezni, s a festészet kérdéseiben rendszerint szinvak, zenei dolgokban süket. így, nem birván megbirkózni feladatával, a legjobb esetben segítségül hiv egy szinpadraállitó-szakértöt, a rosszabbik esetben pedig saját maga próbál dilettáns módon boldogulni.

A szinházi munka, annak mavészi kibontakoztatása és irányítása egyes-egyediil a rendezőnek vagy esetleg egy jól összeválogatott, összehangolt, közös eszményekkel egymáshoz fűzött rendezői csoport vezetőjének a kezében lehet. így vezethető a szinház. Ez a szinházvezetés egyetlen ésszerű formája. íme a megoldás.

Rendező uralmat! De milyen rendezőkét? Azokét-e, akik kizárólag szolgálati éveik számánál fogva rendelkeznek a színészekkel, úgy, ahogyan a harcmezőn, ha a parancsnok elesik, a vezetést a rangidős veszi át? Vagy azokét-e, akik szinészi tehetségük jogcimén vagy mint a legtöbb fizetést húzók, veszik át a vezetői funkciókat? Vagy azokét, akiket lelkiismeretességük, törvénytiszteletűk és némi rendőri képességük emel kollégáik fölé? Vagy azokét, akik jó ha egy évet elvégeztek az egyetemen? Vagy azokét, akik a jelek szerint ismerik egy kissé a közönség Ízlését? Vagy pedig azokét, akik némi ismereteket szereztek a szinészi művészet területén, de teljesen járatlanok az irodalom, a festészet, az építészet és a zene dolgaiban vagy éppen csak hogy üggyel-bajjal tudnak lépten-nyomon kimászni a csávából saját tudatlanságuk miatt? Oh nem, ezt a művészeti uralmat csak alkotó rendezők, pontosabban színházművészek gyakorolhatják.- á2 -