Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

II. A rendezőképzés

séhez, amilyenhez fogható nincs az egész világon - a lengyel monumentális szinháznak, a mi pogány szentélyünk színházának felépítéséhez. Vajon a mi szi: házaink képesek-e legalább előkészíteni a színészeket és a közönséget arra, hogy valaha majd résztvegyenek a lengyel dráma ilyen nagyszabású dionüszoszi játékain? Nem. Azok a müvek ritkán és sebtiben kerülnek előadásra, ugyanolyan módszerrel, mint amilyennel minden darabot "kiállitanak", Ugyanúgy mint ahogy a Cyrano de Bergerácot, az kisüllyedt harangot vagy az Erósz és Pszichét^* adják.

Az ilyen elszórt s csupán a szinház becsületéért vállalt próbálkozások, az ilyen dilettáns és egyszerűen cinikus rögtönzések szükségképpen úgy hangzanak el, hogy sem a színházon belül, sem a színházon kivül nincs visszhangjuk.

Semmivel sem jobb a helyzet szinmüirodalmunk másik nagy kincsével: izig-vérig lengyel vígjátékunkkal,

amelyről megállapították, hogy Fredro müveiben a legzseniálisabb. Nem tudni, miféle csodálatos oknál fogva degradáljuk ezt a vígjátékot az olyan ódonságok rangjára, amelyek már nem állják ki napjaink próbáját, miért latjuk ezekben a darabokban a régi francia szinház sablonját és miért hangoztatjuk azt, hogy az életszag már régen kiszellŐzködött belőlük és végül, hogy a mai közönség érdeklődésére csak akkor tarthatnának számot, ha stilizáltan, szinpadi javításokkal és groteszk modell szerinti cifrázásokkal kerülnének bemutatásra.

Pedig az senkinek sem jut ma eszébe,hogy a D^browskimazurka1 * dallamrajzát retusálja va^y hogy a modern zene nézőpontjából megváltoztassa Oginski polonézeinek har- * 12

Jerzy Zulawski (1874-1951) lengyel iró darabja.

12A lengyel nemzeti himnusz ("Nincs még veszve Lengyelország.. ." ).

^'Michaí Kazimierz Oginski herceg (1728-1800) költő és zeneszerző.- 29 -