Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)
VII. A "Halka"
Árva jobbágy-lány igy jár, ezt méri rá a sors, így jár a jobbágylány! Pedig, az ismert zeneszerző és érdemes zenetörténész ’ 1A Witold Rudzinski kutatásaiból megtudtuk, hogy a póznáid. Tudománykedvelők Társaságának könyvtárában megtalálható a Halka wilnói változatának^* kéziratos zongorakivonata, amelyben ennek a kórusnak a szövege igy hangzik! így járunk az urakkal, Mert igy szeretnek ők! E nagy jelentőségű felfedezés után már nyilván senki sem fogja kétségbe vonni annak a miinek a forradalmiságát, amely mindörökre beletartozik a népi Lengyelország művészeti örökségébe. A legnagyobb drámai feszültség pillanatában felharsan a kiáltás: ’Már jönnek’. A tömeg felpattan, de nem éun azért, hogy üdvözölje a földesurat és a lakodalmas menetet, hanem azért, hogy leszámoljon az uraságnak ezzel a hadával." A Halka negyedik felvonásának rendezési problémája egyetlen átlagos operarendezőnek sem foglalkoztatta az elméjét. Ennek meg is volt az oka. A diszlet hegyi tájat ábrázol, egy mély háttérre perspektivikusan festett tóval és egy sziklás szakadékot ábrázoló álló emelvénnyel, amely mögött vastag matracokat kell elhelyezni, hogy megkönnyítsék a hősnő halálos ugrását, végül egy féldomboru mellékdiszlet jelez egy falusi kápolnát. Mindezek a szinpadelemek könnyen megtalálhatóak voltak minden eléggé rendbentartott Színházi raktárban és senki sem gyötörte magát azzal a gondolattal, hogy ez a dlszletkép akár a-------ró---------. Witold Sudfinski (sz. 1913) lengyel zeneszerző, Moniuszko-ku*’ató zenetörténész. ^9*A Halkát először (tiz évvel a varsói operaházi bemutató előtt) 18A8. január 1-én Wilnóban, műkedvelők mutatták be. 124 -
