Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

VII. A "Halka"

tartalmát. Majd következett az az ária, amely a basszistának (az Asztalnoknak) lehetőséget nyújtott mind énekesi, mind pedig színészi képességeinek csillogtatására - persze feltéve, ha rendelkezett az utóbbival. Végül Dziemba felszólítására előjött a balett: a hölgyek fehér szőrmével bélelt kék atlaszkabátkában, fejükön tolldiszes, kacér, kék lengyelsapkában, lábukon fűzős piros cipellővel, az urak ugyanilyen szinösszetételü, meglehetősen nőies öltözékben - és megkezdődött a hires mazurka,amely szépségében és őszinte lendületében vetélkedett

h

a Kisértetkastélyban * látható édestestvérével.

És hogyan oldja meg az első felvonás zárójeleneteit a Halka uj rendezése? Mindenekelőtt a férfikar - úgy, mint korábban is - két csoportra oszlik; az egyiket az Asztalnoknak és Janusznak a lakodalmi menet polonézából már ismert barátai és unokatestvérei, a másikat a kurtanemesek alkotják. Ez utóbbiak csak akkor jelennek meg, amikor a zene a részeg nóta hangjait üti meg, amely mint a nyitány egyik motivuma csendül meg: "Késő az óra..." Ez a nóta az Asztalnokot vállukon hozó éhenkórászok csapatának torkából harsan fel. Jótevőjüknek részegen hűséget fogadván - igy hangzik a rendezői utasitás^* - a kurtanemesek óvatosan leteszik őt a földre, közben egyre hajlongva és sapkájukat lengetve. Az Asztalnok ügyel rá, hogy megtartsa népszerűségét megyegyülési kortesei előtt s ezért hasonló bókolgatással viszonozza köszöntésüket, sorra összecsókolja őket - nem minden utálkozás nélkül -, mindegyikkel komázik, de közben alig leplezi rendi felsőbbségét." Véget nem érő pohárköszöntők következnek - ezeket a bátrabb szereplők choraliter6* mondják. Az

h

*Moniuszko másik nevezetes operája.

^*L. Schiller szinnadterve. Polskié Wydawnictwo Muzyczne 1952.

^'Kórusban (latinul).- 114 -