Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)
VI. A hatalmas színház
Hogy mivé lehetett ugyanez a mii egy másik rendező kezében, annak bizonyítékát a Merész Boleszlávnak a varsói kormányszínházakban lefolyt előadásai szolgáltatják. Hiven lekopiroztak minden jelmezt, diszletet, berendezési tárgyat és kelléket, összeírták a krakkói szcenirozás különféle részleteit, és - mégis halott dolog kerekedett ki belőle. A színészek nem szerették a müvet és minden meggyőződés nélkül játszották olyan szellemben, mint az Ostrogi Halszkát.^* vagy a Szerzetest^2* szokták - Gereon és Pawliszak szerepét! Hiányzott Wyspianski, a rendező! Ezzel aztán meg is szakad Wyspianskinak a színpaddal való közvetlen kapcsolata. Előzőleg azonban még dramaturgiailag feldolgozta és jelmez-diszlet keretbe beállította a saját felfogású ősöket. Ez volt a költemény első, mindmáig színpadra alkalmatlannak tartott szinpadterve. Ő ezt a darabot jelenetek sorozataként fogta fel, kedvenc formájában, amelynek semmi köze sem volt sem az Erzsébetkor! szinház technikájához, sem annak késői követőihez. Ezt a formát legelőször a Légióban, majd az Akhilleuazban és a Novemberi élben alkalmazta. És mégiscsak furcsa, hogy a monumentális szinház első lengyelországi megvalósítója, akiről azt hihetnok, hogy a leghivatottabb lett volna Mickiewicz misztériumának monumentálitását kidomborítani, itt a jelek szerint tévútra jutott. Színpadra alkalmazta azt, ami "tiszta irodalom", hangsúlyozta a színpadi elemek csiráit, mozgást vitt az első pillantásra statikus jellegű drámába, realizmusát realista értelemben gazdagította festészeti hatásokkal - ámde mindent egybevetve, csak tökéletlen kivonatot adott, mert az ősöket a Szabadulás prológusának, bevezetőjének tekintette, ame^••Józef Szujski történelmi drámája. 'Józef Korzeniowski (1797-1863) realista prózairó és vigjátékiró színdarabja. 102 -
