Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

VI. A hatalmas színház

Megvan ez az adományom: másképpen látok.

Másképpen, mint ti, kik nem formáljátok a látást, kiknek Isten a sablonokat és sémákat teremtette, lelketekben meg diák-témákat dédelgettek.

Hisz megengedtem én magamnak a külvároson is túl

elkalandozni incognito gondolataimat -és ime egyszerre csak megtaláltam társnőmet,

a múzsát, kinek nyitva minden titkok -kinek a rejtekek minden félhomálya

világos, mert a tehetség mond Ítéletet...

A művészet szellemből van, alkotják, nem csinálják, s megalkottatván, sarkalatos szellem.

Ezért vélem, hogy az én tudós gondolataim épp oly jók, mint az oklevéllel igazoltak.

Tehetségem folytán jöttem rá e lángeszű ötletre, hogy a Piast-fiakat ilyen jelmezbe öltöztetem, egybehangolom a fenomenális viseletét, hogy a tudósoknak is meg kell barátkozniuk vele.

S tette mindezt Wyspiahski olyan meggyőzően, olyan megfontoltan, költői és festőmüvészi képzeletének annyi kincsét vetve latba, hogy valóban azt a benyomást keltette; a Piast-házi uralkodók Lengyelországa valóban ilyen lehetett, ilyen paraszti, továbbá hogy a krakkói, tátraalji és rutén motívumoknak ez a hálmaza valami egységes, össz-szláv s az egykori idők hősei ajkén ez, a lengyel nép mindennapi beszéde, megmerevedett és eléggé archaizált formájában csenghetett, a Wawel előtti építészetnek nem lehettek más alakzatai, mint az a kulturépület, amely népünk nemrég kimúlt épitőmüvészetének monumentális parafrázisa, és hogy a királyné úrnőnek udvarhölgyei a bronowice-kerületi“^* krakovjákokat^0, dalol-OQ

^'Krakkó egyik külvárosa.

^'Krakkó-vidéki népi táncdal.- 100 -