Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
VI. A hallgatás és a monológ
emberi gondolat szellemi ereje. Ezt azzal érte el a művész, hogy az ember testét teljes egészében ennek a szellemi folyamatnak rendelte alá. A képzőművészetben általában sok példáját láthatjuk a koncentrált gondolkodó embereknek (az orosz festészetben például Repin Szofja cárkisasszonya. Szurikov Menvsikov Berezovóban cimü festménye). A koncentrált gondolkodás logikájában a ráhatásnak a gondolkodás felel meg, (a szót alapértelmében véve); ez az értékelés során a tudatban felmerült képek, gondolatok és képzetek ellenőrzéséből áll. Amikor először merülnek fel, természetesen általános, esetleg igen ragyogó, de nem eléggé világos, nem eléggé meghatározott tömeget alkotnak. Ezek az előzetesen körvonalazott képek, gondolatok és képzetek a ráhatás folyamata során konkretizálódnak és kerülnek ellenőrzésre. A szintézis és az analizis itt egységben jelentkezik, az ismeretlen az ismerthez kapcsolódik, ezért az ismeretlent részeire bontjuk, amelyekben felfedezhetjük az ismertet. Ezt E. tevékenységet a gondolkodó ember tudata azonnal az értékelés után végzi el, azaz ugyanakkor, amikor teste az értékelés tartalmától függően alkalmazkodik.Az alkalmazkodás pillanatában a tudatot már a következő ráhatás célja foglalkoztatja, adott esetben ez a cél az elgondolt (elképzelt, emlékezetben felidézett) képzetek ellenőrzése. Eképpen tökéletesen sajátos, a ráhatás más eseteihez nem hasonlitó ráhatásról van szó, ahol maga a ráhatás szakkifejezés is feltételes jellegű. Minden más esetben a cselekvések logikájának harmadik fokozatát - a külvilág valamilyen tárgyára való ráhatást - izommozgások segítségével hajtjuk végre. A szellemi munkának nemcsak hogy nincs szüksége izommozgásokra, hanem ezek rendszerint zavarják is. Amikor tehát ez a sajátszerü fáhatás végbemegy, az ember testének mintegy "nincs mit tennie"; ebben a munkában nem hárul rá feladat. Ezért elsősorban alkalmazkodások fog- 94 -