Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
VI. A hallgatás és a monológ
sitott nyakláncot. Minden ilyesfajta esetben az uj gondolat megjelenését az egész test hirtelen beállt mozdulatlansága jelzi. Világos, viszonylag hosszú értékelések példáit hoztuk fel. Csicsikov és Krecsinszkij érdekeit különösen érintő gondolatok, képek és képzetek váltották ki ezt az értékelést, amelyek rendkivül váratlanul, kontrasztos módon merültek fel a gondolatok hozzájuk vezető sorában. Ilyen esetekben az embert meghökkenti a gondolat, a képzet. Maga a "meghökkenti" szó is ékesen jellemzi a jelenség pszichikai és testi oldalát: az ember egy pillanatra abban a helyzetben merevedik meg, amelyben a meghökkentő gondolat felmerült benne, mintegy nem tudja rászánni magát, hogy higyjen benne és néhány pillanatig egyszerűen képtelen testileg bármit is csinálni. A mindennapi életben saját gondolataink ilyen értékelése természetesen viszonylag ritkán fordul elő. Ha azonban azt látjuk, hogy valaki hirtelen megáll, abbahagyja azt, amit csinált,mozdulatai meglassudnak, késve válaszol a hozzá intézett szavakra, nem figyel környezetére, azt mondjuk: "elgondolkodott" vagy "elábrándozott". A gondolkodó (levelet iró, sakkozó, kártyázó stb.) ember egy sereg öntudatlan és első látásra kaotikus mozdulatot végezhet: valamilyen tárgyat forgat a kezében, ceruzáját rágja, ujjaival dobol, cigarettázik, arcát vagy állát gyömöszöli stb. de egy pillanatra mindezek az öntudatlan mozdulatok abbamaradnak s egy másodperc töredékére tökéletesen megmerevedik. Ez cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy pontosan ebben a pillanatban ötlött fel benne az u j gondolat, vagy az u j kép vagy az u j képzet (feltéve persze, hogy ezt a mozdulatlanságot nem külső inger váltotta ki). A koncentrált gondolkodás logikájában az értékelés önmagában véve semmit sem fejez ki az uj gondolat, az uj képzet megjelenésének tényén, a gondolkodó számára való jelen- 90 -
