Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
VI. A hallgatás és a monológ
kodik, de gondolkodhat olyankor ia, amikor ezen kivül semmi egyebet nem csinál. Ez utóbbit nevezzük koncentrált, gondolkodásnak, tehát olyan sajátszerü folyamatnak, amelyet a cselekvések logikája szemszögéből, e logika sajátszerü esete (tipusa, válfaja) gyanánt vizsgálhatunk. Ha az ember ezzel a sajátszerü dologgal foglalkozik, akkor minden külső inger zavarja, mert elvonja a gondolkodási folyamattól. Természetesen, amikor az ember koncentráltan gondolkodik, nem ad számot önmagának arról, hogy tudaténak formálásával, építésével foglalkozik, önmagában véve a gondolkodás az objektiv világ kapcsolatainak helyreállitása és a helyreállítás nélkül, mint tiszta funkció, nonszensz. Bármenynyire magába merül is az ember gondolkodás közben, soha, semmilyen körülmények között nem szakíthatja meg kapcsolatát a külvilággal. Még elvont gondolkodás esetén sem szakad meg a kapcsolat, hiszen a legelvontabb gondolkodás is végső soron gyakorlati célt szolgál, következésképpen a külvilág felé irányul. Minden gondolkodás annak értékelése, amit valamilyen módon kívülről, környezetünkből fogadtunk magunkba. Igaz,amikor az ember gondolkodik,nem közvetlenül a külvilág jelenségeivel van dolga,hanem a róluk alkotott képzetekkel,de ezeket a képzeteket is az objektiv világból nyerte és az objektiv világon kivül egyáltalán nem létezhet a tudat tükröző tevékenysége. Amikor az ember koncentráltan gondolkodik, elfoglaltságát úgy fogja fel, mint a külvilághoz fűződő kapcsolatai valamelyik problematikus pontjával való foglalkozását. Ezzel azonban egyidejűleg alakítja is tudatát, építi vagy átépíti, hogy az objektiv világot maximálisan helyesen és pontosan tükrözze. A gondolataiba merülő ember céljának sajátszerü jellege az e célra irányuló cselekvések logikáját is sajátszerü, az emberi cselekvések logikájának minden más esetéből különböző folyamattá teszi. Azt gondolhatnók, hogy a szellemi munkában megnyilvánuló cselekvés, amelynek objektiv célja szubjektív, önmagá- 86 -
