Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

Ha persze a kérdéseknek erre a területére úgy hatolunk be, hogy mindent szabályok közé akarunk szorítani és recepteket keresünk, akkor ellentmondásba kerülünk az alkotó munka lényegével*. Ha ugyanis a cselekvések egyéni logikájáról van szó, azt nem találhatjuk meg egyetlen általános sémában, egyetlen receptben sem. A legnyilvánvalóbb csirkefogó és gazember meghatározott körülmények között a legszerényebb ember módjára viselkedhet (pl.Juduska Golovjev2^’ vagy Tartuffe); a leghatalmasabb és legerősebb ember is lehet szégyenlős, a legszerényebb ember pedig éppen szégyenlősségében kihivóan viselkedhet,.

Ezért nem beszélhetünk arról,hogy a jellem meghatározott sajátságaihoz a cselekvés bizonyos módjai"tartoznak", csak arról, hogy számításba kell venni az objektiv törvényszerűségeket,hogy bizonyos és nem más uralkodó cselekvések megválasztása nem múlhat el nyomtalanul a megalkotandó jellem szempontjából és hogy következésképpen az uralkodó cselekvések megválasztása az alak általános és egyéni vonásainak legfontosabb, legteljesebb és objektive helyes művészi megtestesitését szolgálja.

Amikor Osztrovszkij Farkasok és bárányok c. darabjában Meropija Murzaveckaja ezeket a szavakat mondja: "Figyelni kell Apollon Viktorovicsot, hogy egy lépésnyire se távozzék a házból!" (I. felvonás 8. jel.) - ezzel parancsolhat is Pavlinnak, figyelmeztetheti is, magyarázhat is neki, kérheti is, már ami a legjellemzőbb Murzaveckájára. A ráhatás melyik módját alkalmazza a színésznő, amikor ezt a jelenetet játssza? Ez nemcsak következik a jellem értelmezéséből, az alak cselekvési logikájának felfogásából, hanem épiti is a jellemet.formálja is Murzaveckaja cselekvési logikáját. Ha kéri Pavlint (még ha tettetve, pimaszul is), ebből egy fajta jellem kandikál elő, ha fenyegeti

* Juduska Golovjev Szaltikov-Sosedrin Galav.iov-család cimü szatirikus regényének hőse. Gonosz, pénzsóvár, mindenkinek kellemetlenkedő figura.- 80 -23