Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

Sztanyiszlavszkij szerint az ember "lelki életének mozgatói" az ész, az akarat és az érzés. A szinész munká.la 12. fejezetében Sztanyiszlavszkij részletesen elemzi "a pszichotechnika elemeit, képességeit, sajátosságait, fogásait" és "hadsereghez" hasonlítja őket, "amellyel hadi cselekmények hajthatók végre". Megmutatja mindezeknek az elemeknek, képességeknek és sajátságoknak elszakíthatatlan kölcsönös kapcsolatát és arra a következtetésre jut, hogy gyakorlatilag az alkotóművész lelki életének "hadvezérei" vagy "mozgatói" "a triumvirátus" tagjai, amelyek közül mindegyik különbözik a másiktól. Az ész nem azonos az akarattal; az akarat nem azonos az érzéssel, az érzés pedig különbözik az akarattól is, az észtől is.

A többi elem,mint amilyen a figyelem, a képzelet, bár aktivan részt vesz az alkotó folyamatban, maga is vezetésre szorul és ezért nem tekinthető "hadvezérnek" és "mozgatónak" .

Kora tudományának eredményeire hivatkozva, Sztanyiszlavszki j a továbbiakban azt mondja, hogy az ész (intellektus) lényegében "egybekapcsolódó fogalom és Ítélet", az akaratot és az érzést viszont az "akarat-érzés" közös fogalmában foglalja össze és rámutat, hogy ebben a bonyolult egységben hol az akarat, hol az érzés dominál.

Sztanyiszlavszkij e megállapításának hallatlan elvi jelentősége van. Alapja az emberi tudat és a benne lefolyó valamennyi folyamat egységének elve és e bonyolult egész alkotó elemeire való feloszthatóságának elve.

Amikor a cselekvés szubjektumáról van szó, az alkotó szinész tudatáról (Sztanyiszlavszkij pedig a kérdést erről az oldaláról tekinti), akkor az egység elvét kell előtérbe állítani. Itt tökéletesen elegendő a "triumvirátusról" alkotott helyes fogalom és annak figyelembevétele,hogy ennek tagjai elszakithatatlanul összefüggnek egymással. A színésznek tudnia kell, hogy alkotásában részt kell vennie eszének is, akaratának is, érzésének is, hogy az alkotó- 7 -