Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

közben egy egész kulcscsomó van nála, nem fogja hosszasan és terméketlenül ugyanazt az egy kulcsot próbálgatni anélkül,hogy megpróbálná a többit. Nagyjából ugyanaz történik, amikor a tudatra való ráhatás különböző módjait alkalmazzuk: ha az ember nem próbál ki különböző módokat, ha nem használja fel őket sorban, hanem sokáig tovább alkalmazza azt, amelyik már nem adta meg számára a szükséges eredményt - ez biztos jele annak, hogy nem túlságosan érdekli az eredmény, vagyis cselekvésének aktivitása csekély.

Ebből következik: ha a színésznek hosszú jelenetet kell végigjátszania és ebben a jelenetben aktivan meg akarja dolgozni partneré tudatát, nincs más választása, mint hogy a ráhatás különböző módjait alkalmazza; minél változatosabbak, váratlanabbak, kontrasztosabbak lesznek ezek a módok, annál aktivabb lesz a cselekvés és annál érdekesebb lesz a jelenet cselekvési rajza, mert annál világosabbak lesznek a cselekvő személy legközelebbi konkrét céljai.

Ha például Csehov Jubileuméban a Mercsutkinát játszó szinésznő nem használja fel a szóbeli ráhatás különböző módjait, hogy megkapja 24 rubel % kopejkáját, ez csak annak lesz cáfolhatatlan bizonyítéka, hogy a színésznőt nem izgatják az alak érdekei, hanem "játssza"a szerepet. A ráhatásnak pontosan milyen módjait kell alkalmaznia a színésznőnek? Ez már más kérdés: a szerep értelmezésének, az alak felfogásának kérdése, Mercsutkina cselekvési logikája ilyen vagy olyan értelmezésének kérdése a szerep egészét tekintve.

A szóbeli ráhatás módját nemcsak az adott pillanat külső körülményei és nemcsak a cselekvő személynek pillanatnyi hangulata diktálják, hanem az illető egész jelleme, neveltetése, szokásai és egyéniségének más, viszonylag állandó sajátságai. Minden ember élettapasztalata során kialakulnak meghatározott - egyrészt általános, foglalkozásával (neveltetésével stb. kapcsolatos, másrészt egyéni—- 78 -