Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

nak valamennyi kategóriáját és csoportját; az egyikben nyilván megtalálja azt a konkrét cselekvést, amelyet az illető alak cselekvéseinek logikája kiván.Ily módon a szinész természetesen nem jut recepthez, de közelebb kerül a helyes válaszhoz, s ezt a választ a konkrét cselekvések szférájában fogja keresni, vagyis ott, ahol valóban megtalálható.

Az egyszerű szóbeli cselekvések gyakorlati alkalmazása kiirtja a deklamálást és a szöveg egyszerű szinpadi elhadarását. Ha a szinész deklamál, nem cselekedhet az alak viselkedése logikájának megfelelően; ha ennek a logikának a szellemében cselekszik, nem deklamálhat (azoknak a ritka eseteknek a kivételével, amikor maga az alak deklamál). Ezért a ráhatás módjainak meghatározottsága a deklamáció elleni harc biztos fegyvere. Ha a deklamáló szinészt rászorítjuk, hogy hitelesen, igazán magyarázzon, meglepjen, kérjen stb. és ha ez sikerül is neki, a deklamálás abban a pillanatban megszűnik. Nem marad hely a számára, mert máris megjelent a konkrét, hiteles szóbeli cselekvés.

Hogy a szinész műalkotása tartalmas, a nézők számára érthető legyen, a közönségnek meg kell értenie, mit cselekszik a színpadon a szinész. Csak ilyenkor tárulhat fel a nézők előtt az alak emberi lelkének élete. A néző ugyanis oly módon következtet a szinpadi hős uralkodó érdekeire és egész lényegére, hogy "olvas viselkedésében". Minél gazdagabb e hős élete kitapintható, látható és hallható érdekekben és célokban, vagyis konkrét cselekvésekben, annál több alapot nyújt arra, hogy a néző következtethessen lényegére, és érdekeire - fő feladatára és átfogó cselekvésére.

Az egyszerű szóbeli cselekvések alkalmazása, feltéve persze, hogy kötetlenül birtokukban vagyunk, világossá teszi az alak céljait. A szóbeli cselekvés szerkezetének világossága fokozza a cselekvés aktivitását, ennek nyomán pedig fény derül a szóbeli cselekvés logikája minden egyes- 75 -i