Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

Ezek az összetételek első látásra paradoxak lehetnek: igy a bonyolult szóbeli cselekvés egymással ellentétes egyszerű szóbeli cselekvésekből; tudakozódni és állítani. kérni és parancsolni, buzdítani és korholni stb. állhat.

Amikor az ember tudakozódik, de közben helyeslő választ ("nem igaz?") vár, akkor a tudakozódni cselekvéséhez az állítani cselekvés járul; állítva tudakozódik.

Amikor az ember állít, de közben ellenvetésre vár, ha nem biztos abban, amit állít, akkor állítani cselekvéséhez a tudakozódni cselekvés járulhat; tudakozódva állít, ("hiszen igy van, nem?"). Ez a bonyolult szóbeli cselekvés különbözik az állítva tudakozódni cselekvéstől. Az egyik esetben uralkodó a tudakozódás. s az állitás a felhang, a másikban uralkodó az állitás, és a felhang a tudakozódás.

Ha valaki "azt mondja" a másiknak, hogy az tegyen meg valamit, adjon oda valamit stb., s ezt kategorikusan mondja, nem vár ellentmondást és nem is számit rá, közben azonban nincs az az érzése, hogy függ a másiktól, de ez sem, hogy fölényben van vele szemben, akkor gyakran a parancsolásból és kérésből álló bonyolult szóbeli cselekvést hajtja végre. Az emberek mindennapi érintkezésében ez rendkívül elterjedt, bár pontos elnevezésére az orosz nyelvben nincs megfelelő ige. Erről a cselekvésről rendszerint azt mondják: "mondtam, hogy tegye meg..." vagy "mondta, hogy tegyem meg..." Gyakran cselekszenek igy szóval munkatársak, egy háztartáshoz tartozók mindennapi dolgokban: "adja ide...", "írja meg", "fogd", "ne nyúlj hozzá" stb., stb. Ha fokozódik ennek a parancs és kérés közti bonyolult szóbeli cselekvésnek az aktivitása, akkor elkerülhetetlenül mindinkább túlteng benne vagy a parancs vagy a kérés, feltéve, hogy nem lép a helyébe valamilyen más szóbeli cselekvés.

Ha a korholásban megjelenik & sikerességében való bizakodás, akkor könnyen hozzájárulhat a buzdítás megfelelő erejib felnangja. És viszont: ha a biztató látja, hogy biz- 70 -