Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

ellenkezőleg azt érzi, hogy nincs joga, nincs fölényben, nincs előnyös helyzetben.

Az előbbi esetben az értékelés felülről alkalmazkodásba csap át, és parancshoz vezet; a második esetben alulról alkalmazkodásba és kéréshez vezet.

A parancshoz való alkalmazkodás a legnyilvánvalóbb felülről alkalmazkodás. Azt kivánja, hogy egyenesitsük ki egész testünket, lazitsuk el izmainkat és egyenesen a partnerra nézzünk.A parancsoló személyt az jellemzi, hogy minél magasabban akar állni, közben tökéletesen könnyed a tartása: gerince és nyaka kiegyenesedik, keze, válla és különösen arcának - orcáinak, ajkainak,állának, szemöldökéinek - izomzata elernyed, mintegy "fityeg". Az összeráncolt homlok, a felemelt, megfeszített szemöldök parancs kiadása közben azt bizonyitja, hogy a parancshoz valami más egyszerű szóbeli cselekvés járult és ezúttal már bonyolult szóbeli cselekvéssel van dolgunk, amelyben a parancs vezető helyet foglal el.

A parancsolni egyszerű szóbeli cselekvés rendszerint valamilyen mozdulattal - néha kézmozdulattal és szinte mindig fejmozdulattal függ össze. A kézmozdulat mint erre már Volkonszkij rámutatott, mindig megelőzi a szóbeli parancsot; a fejmozdulat, amely megmutatja (mint a kézmozdulat is), hogy pontosan mit követel a parancs kiadója, a hangsúlyos szónál, pontosabban a hangsúlyos szó hangsúlyos szótagjával egyidőben következik be. A parancs mindig azzal végződik, hogy várjuk végrehajtását, biztosak vagyunk benne, hogy ez be is következik. Elsősorban a szem parancsol - az ajkak csak kiejtik a parancs szavait. Ugyanigy a végrehajtás várásával fejeződik be a kérés is. Ez ugyanolyan kategorikus, mint a parancs; elsősorban ugyancsak a szem kér, a beszédapparátus pedig csak kimondja a kérée szavait.

A kérést megelőző alkalmazkodás azonban a legnyilván“ valóbb alulról alkalmazkodás. A kérésben mindent egyetlen- 51 -