Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

Minél aktivabb a megmagyaié zni és a megszabadulni szóbeli cselekvés, annál "részletesebben" rajzolja meg a cselekvő a képet, és annál "részletesebben" ejti ki a mondatot, bármilyen hosszú is az. De hogy közben a kép és a mondat szét ne hulljon alkotóelemeire, a cselekvőnek rendkívül logikusan kell felépítenie a mondat egészét. Innen ered a mondat kezelésének ellentmondásos tendenciája: az a mondhatni centripetális tendencia, hogy bemutassuk a kép teljességét, elemeinek összefüggését. De ez az összefüggés meghatározott, különálló jelenségek kapcsolata, amelyek közül mindegyiket külön-külön is meg kell értetnünk.

így keletkezik az ellentétes tendencia, a centrifugális.

m Minél szükségesebb és nehezebb valamit szavakkal megmagyarázni , vagy szavak révén megszabadulnunk valakitől, következésképpen minél aktívabban és "vegytisztábban" hajtunk végre valamiféle cselekvést, annál nagyobb mértékben jelentkezik ez a két tendencia. Ez a látomások különösen világos tórgyiságában és a mondat egészének plasztikus kimunkálásában, az ékesszóló szavak keresésében, a partner iránti figyelem élességében (az utóbbi két jel az elsővel ellentétben lélektani szüneteket kiván) és végezetül abban az igyekezetben mutatkozik meg, hogy beszédünket gesztikulálással egészítsük ki, amely időnként megmagyarázza a mondatok értelmét, időnként pedig teljesen értelmetlennek látszik.

A megmagyarázni szóbeli cselekvésben rendszerint erősebben mutatkozik meg a részletezés tendenciája, a centrifugális tendencia; a megszabadulni szóbeli cselekvésben a réázletek egyesítésének tendenciája, a centripetális tendencia.

Ez a két szóbeli cselekvés, azonban gyakran váltogatja egymást, és ebben újra csak rokonságuk mutatkozik meg. Ha az ember nem tudja lerázni partnerét, önmaga számára észrevétlenül is magyarázni kezd neki, néha ugyanazokkal a- 48 -